Az SZKTT Egyesített Szociális Intézmény Vízpart körúti idősek otthonában közel három éve működik az idősek művészetterápiás csoportja. Az adventi időszak mindig különösen kedves állomása az évnek, hiszen a foglalkozásokon, az adventi versek, képzőművészeti alkotások és az ünnep témaköréhez készített rajzokon keresztül, kedves emlékek kerülnek mindig elő. Az idei adventi várakozás kicsit más, mint ahogy megszokhatták a foglalkozásokon résztvevő idősek. December az elcsendesedés, a meghittség és a karácsonyi fény megszületésének az időszaka. Ennek megéléséhez fontos a belső békesség és a lélek lecsendesítésének az élménye. A csoportos foglalkozásokon a zene, a versek és az adventi hangulatot idéző környezet segít megérkezni ebbe a meghitt állapotba. A járványhelyzet miatt, most viszont csak egyénileg, minden csoporttag csak a szobájában tudja elkészíteni az advent témaköréhez a saját alkotásait. Az egyéni alkotásnál a lecsendesedést nagymértékben segítik a művészetterápiában alkalmazott szimbólumok, azok rajzolása. Két ilyen szimbólumot hívtunk segítségül a belső békesség megéléséhez ebben a különleges helyzetben. Az „életfa” és a „mandala” formavilágát.

Az „életfa” egy ősi, szinte minden kultúrában jelenlevő jelkép, amelynek központi üzenete a földi és égi síkok összekötése volt mindig is. A világmindenség természetes rendjét fejezi ki, melyben az isteni rendezőerő nyilvánul meg. Minden növényi ábrázolás közül az életfa, más néven világfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal életre és halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. Az életfa hitvilágát a magyar népmesék őrzik: az ÚT, amelyen a mesehős az égbe, vagy az alvilágba jut.

A karácsonyi várakozásban ez a földi és égi sík különösen központi kérdésként jelenik meg, hiszen a keresztény kultúra részeként az égi gyermek földre születését várjuk. Ugyanakkor a saját életút is megjelenik egy-egy alkotásban és annak földi-égi összekapcsolódása.

A mandala, ami az egységet, a körforgást szimbolizálja, szintén segít abban, hogy a művészetterápiás feladatok során megélhetővé váljon a lélek lecsendesedése. Ez most ebben a rendhagyó adventi időszakban különösen fontos, és sokat segíthet a családjuktól távol lévő idős lakóinknak. A mandalákra jellemző ritmikusan ismétlődő motívumok és a színek érzelmeket, hangulatokat megjeleníthető eszköztára lehetőséget ad arra, hogy az alkotás, rajzolás, színezés során a lélekben kavarodó érzelmek kivezetésre kerüljenek a színek és formák által.

A művészetterápia eszköztára nagyon sok lehetőséget ad arra, kortól függetlenül, hogy karbantartsa az alkotó lelkét, hiszen egy – egy feladat során nemcsak a kreatív energiák kerülnek a felszínre, hanem segíti azt is, hogy önmagával találkozzon a színeken, formákon keresztül az alkotó. A felszínre került érzelmek, gondolatok elindíthatják a megoldás és a változás útján a művészetterápiában résztvevőt. A módszer legfontosabb célját az alábbi gondolat szépen és tömören foglalja össze: „Lelkünket mindig az áramlás állapotában kell tartani” (Suzuki)

Ez különösen fontos a várakozás ideje alatt. És ebben az évben a VÁRAKOZÁS folyamatosan jelen volt mindenki életében, nemcsak most az adventi időszakban.

Tokajiné Fodor Szilvia művészetterapeuta

AZ SZKTT EGYESÍTETT SZOCIÁLIS INTÉZMÉNY IDŐS ELLÁTOTTAINAK GONDOLATAI AZ ÜNNEPRŐL, ÉS A KARÁCSONYI EMLÉKEK FELIDÉZÉSÉRŐL

75 éves idős lakónk:

„Az ünnep a lélek felöltöztetését jelenti, ugyanakkor megbékélés, várakozás és öröm. Egy dolog van, ami fáj, hogy nem a családtagokkal együtt tudom ezt most megélni” 78 éves idős lakónk:

„A KARÁCSONY misztériuma mindig is érdekelt. Gyerekként izgalmas volt az ünneplőbe öltözés, a hívó csengő hangját kivárni és meghallani. Öröm volt a feldíszített fenyő megérkezése, nem volt fontos az ajándék…

A legemlékezetesebb karácsonyom 1944 karácsonya volt. Pincében, lent az óvóhelyen töltöttük több családdal együtt. A levitt viharlámpás és zseblámpa fényénél egy szerényen feldíszített karácsonyfát álltunk körbe, a gyertyák és a csillagszórók adták a meghittséget, és hirdették a szabadulás reményét. Ezt az élményt soha nem fogom elfelejteni, mert itt éreztem a legjobban a családi összetartozás melegségét”

74 éves idős lakónk:

„Számomra az ünnep a gyerekkoromban megélt emlékek felidézését jelenti. A várakozást, készülődést lélekben és fizikailag is. A Szenteste a családomban mindig kettős ünnep volt, mert akkor volt édesapám születésnapja is. A legszebb az emlékek között a szeretetteljes családi együttlét”

 Forrás: SZOLID újság